termék

Egyszerű, mint egy csavarhúzó… Vagy mégsem? A MOME Formatervezés szakán az alapképzésben részt vevő elsős hallgatóknak a csavarhúzóval kellett mélyebben megismerkedniük a most lezárult félévben, majd tervezniük is egyet. A feladat szimplának tűnhet, de meglepően sokféle megoldás született rá. Akadt, aki a multifunkcionalitás felől közelítette meg a témát, más egy speciális alkalmazási területen akart a lehető legjobban megfelelni – de van olyan hallgatói munka is, ahol az esztétikumon van a fő hangsúly. 

Attól, hogy a csavarhúzóról mindenkinek nagyjából ugyanaz jut az eszébe, még nem biztos, hogy az illető tárgy valóban a legjobban szolgál minden célra. Csavarhúzó, akárcsak csavar vagy csavarhúzási szükséglet, sokféle lehet, és sajnos biztosan nem használhatjuk ugyanazt az eszközt a bringánkhoz és a szemüvegünkhöz. A MOME hallgatóinak a félév első szakaszában először a csavarhúzó belső és használati logikájával kellett megismerkedniük, többek között rajzi elemzések és modellek készítésével, majd nagyjából másfél hónap alatt saját tárgyat kellett alkotniuk.

A fürdőszobai luxus többek között a különleges, drága és prémiumminőségű anyagok használatát jelenti. Egyedi és fényűző burkolatokban, a legmodernebb technológiák, kényelemnövelő kütyük, fantasztikus kádak, mosdók, szenzoros zuhanyzók és intelligens csaptelepek képében, aranyozásban, kígyópikkelyes csempében vagy impozáns méretekben ölt testet. Napjainkban legalább ennyire fontos már a térkialakítás, a funkciók újraértelmezése, a dizájn és a filozófia. A legmagasabb szintű luxus védjegyét, a gondolatot napjaink csúcsdizájnerei álmodják a térbe és az anyagba.

Innováció a fürdőben

A trendi luxusfürdőszoba a határokat és megszokásokat lebontva a nappali, vagy a hálószoba terében helyezkedik el, üvegfalú kabinként egy óceánjárón, vagy különálló, mégis nyitott, impozáns panorámájú helyiségeként egy trópusi luxuslakosztályban. Akár így, akár úgy, biztosan minden részletében az intimitást és az élmény exkluzivitását szolgálja.

A Pumának tervezett cipő-koncepció sikere után Nagy Ádám egy újabb tervét mutatta be a Yanko Design. A különleges karóra időt és pulzust is képes mérni egyszerre – az igazi újdonság, hogy mindkettőt úgy mutatja meg, mintha EKG-kijelző lenne.

Milánó köztudottan a design és a divat olaszországi - ha nem európai - fővárosa. Az „i saloni”, azaz a milánói design hét mintegy 300 000 látogatót vonz évente a világ számos országából. Idén volt szerencsém pár napot eltölteni ezen az eseményen.

A design hét napjain, április 17-22. között az egész belváros olimpiai hangulatot meghazudtolva a design és az i saloni lázában ég. A metró megállóknál három percenként hangosbemondón informálják a látogatókat, hogy melyik megállónál kell leszállni a központi kiállításhoz, és mennyibe kerül a kiegészítő jegy; a metrón utazva „Amikor a BMW design szekciójában dolgoztam…” kezdetű beszélgetéseket csíphetünk el (külföldiek körében is szigorúan olasz nyelven), és az újságárusok egy hétig csak design és divat magazinokat árulnak.

Idén 50. alkalommal osztották ki Londonban a rangos D&AD kreatív szakmai díj sárga és fekete ceruzáit, amelyen ismét az elmúlt év legjobb reklámkapányait és design termékeit díjazták. A díjazott 24 témakör közt egyaránt találunk digitális és nyomtatott grafikai munkákat, bútorokat, mobilalkalmazásokat és fotókat is.

Kés, villa, iPad - gyerek kezébe nem való? Dehogynem, legalábbis ez utóbbi biztosan: az óvodások látványosan vonzódnak az érintőképernyős készülékekhez, és a még olvasni sem tudó gyerekek meglepő módon azonnal, ösztönösen tudják használni a jól megtervezett interfészeket. Hiába léteznek már a tableteken oktató játékok a kicsik számára, a drága és nem igazán kakaóbiztos eszközöket a szülők érthető módon mégsem szívesen engedik ki a kezükből. Erre az alapproblémára találtak forradalmi megoldást egy hazai kreatív ügynökség fejlesztői: a Totoya Creatures puha figuráival és saját alkalmazásával apu féltett iPad-je dobálható, ölelhető, interaktív plüssjátékká alakítható.

A Carnation Group Research, Development, Innovation részlege Varga Zsolttal - aki nálunk is volt már a 7 grafikusa - házon belül tervezte és fejlesztette a Totoya-játékokat, amiket január végén vezettek be a piacra. Az ötlet egyszerűen született: a Carnationnél dolgozók is észrevették, hogy a saját gyerekeik mennyire érdeklődnek az érintőképernyős eszközök iránt, és szerették volna, ha ezeket ők is biztonságosan tudnák használni - emellett pedig  úgy látják, hogy nagyon jó dolgok valósíthatóak meg olyan projektekben, amelyekben kreatív ügynökségként nem csak reklámokat, hanem termékeket és szolgáltatásokat is készítenek.

A Zsolnay Patrizia Guccival való együttműködésének hírére a hg.hu-n és szakmai körökben is parázs viták alakultak ki. A vita nem is igazán a tervezés milyenségére, a készlet küllemére vonatkozott, hanem inkább magára a stratégiai döntésre. Design managerként (bármilyen hihetetlen, ilyen szakma van) amikor megláttam a hírekben, ez kezdett el foglalkoztatni igazán, mert gyakorlatilag állatorvosi lónak tekinthető a magyar cégek nagy részének designhoz és innovációhoz való hozzáállásában. (Le kell szögeznem, hogy nem irigység vagy személyes sértettség vezetett a kritikámhoz, soha nem álltam semmilyen kapcsolatban a Zsolnayval, egyszerű szakmai kíváncsiságról van szó).

Adott két történelmi múltú, családi vállalkozásként induló, világhíres cég és ezek együttműködése, ami tényleg jó ötletnek tűnik, de itt sokkal árnyaltabb a kép. Jól tudjuk, hogy a magyar ipar tulajdonképpen halott. Bár mindenünk megvolt ahhoz, hogy tényleg sikeresek legyünk világszerte a szilikáttervezésben, ez a rendszerváltás után nem így alakult. A gyárak néhány kivétellel gyakorlatilag már csak romok, a nagy manufaktúrák nem tudtak váltani, frissíteni, ezért az eladások meglehetősen lecsökkentek, akik megmaradtak, nagyon kicsi szegmensnek gyártanak, általában luxus kategóriában, külföldieknek. Luxustárgyakról még designer szemmel is nagyon nehéz kritikát, értékítéletet megfogalmazni, pláne a jövőbeli eladásokkal kapcsolatban. Ezért az esztétikával különösebben én sem szeretnék foglalkozni; a Zsolnay by Patricia Gucci kollekció olyan, amilyen, valakinek tetszik, valakinek nem. Nekem nem, mert semmiféle új, izgalmas, de még különösebb kifinomultság sincs benne, a színek se nem klasszikusak, se nem divatosak – de ez a vita szempontjából szinte teljesen lényegtelen.

A több mint 150 éves pécsi Zsolnay gyár az egyik legfontosabb hungarikum a termékdesign területén. A cég a századfordulós fénykor idején a kor legnevesebb művészeivel: Rippl-Rónai Józseffel, Walter Crane-nel, Lechner Ödönnel dolgozott együtt. A legutóbbi években a Zoób Katival közösen készített ékszerkollekcióval sikerült nagyobb visszhangot kiváltaniuk; erre most Patricia Guccival, a Gucci család negyedik generációjának tagjával tromfolnak rá. A cégvezetés reményei szerint ez lehet az első lépés az „új Zsolnay” felé. Bár a kollekció biztosan nem győz meg mindenkit, az irány legalábbis jónak tűnik.

Péterné Marosy Katalin, a vállalat vezérigazgatója 2009-ben találkozott először Patriziával a művésznő kiállításán, aki a budapesti Opera Galériában állított ki. A vezérigazgatónak saját bevallása szerint megtetszett a képek hangulata és színvilága, nem csoda hát, hogy mikor a megnyitó után beszédbe elegyedtek, igen hamar az együttdolgozás lehetőségeire terelődött a téma. Patrizia Gucci ezután Pécsre látogatott, ahol a vállalat addigi munkásságát és az alkalmazott technológiákat tanulmányozta, majd a közösen kitalált irányelvek alapján belekezdett a tervezésbe.

A defo „in progress” mutatta be a Lakástrend kiállításon defo code elnevezésű installációjában, hogyan működik egy lakókörnyezet- és termékfejlesztés. A bútorelemek nyers modellezési fázisban jelentek meg bemutatva a tervezési, gyártási fázisokat és az alapkoncepciót. Utóbbi lényege, hogy az életmódváltozásoknak megfelelően multifunkciós tereket hozzanak létre, ami otthonként, munkahelyként és relaxtérként egyaránt működnek.

A hatvanas évek magyar tárgykultúrája és viselete ihlette a POS1T1ON kollektíva második bútorkollekcióját, amelyet a USE unused csapatával együtt terveztek, és a 2011-es Budapesti Design Héten tártak a nyilvánosság elé. A finom vonalú, egyértelműen a retrós életérzésre építő bútorokat stílusosan a nyolcvanas években épített Kígyó Bazárban fotózták be.