Január 19-ig lehet nevezni a kétévente megrendezett rangos megmérettetésre: a hat európai intézmény által létrehozott European Prize for Urban Public Space célja a városi közterek regenerálásának, fejlesztésének segítése. A díjat szponzoráló intézmények sorában többek között ott találjuk a barcelonai Kortárs Kulturális Központot, a frankfurti Építészeti Múzeumot vagy a rotterdami Holland Építészeti Intézetet.
Az elsüllyedt települések évezredek óta izgatják az emberi fantáziát. Atlantisz legendáját látszólag alátámasztják az utóbbi években előkerült leletek, például az indiai Cambay-öbölben fellelt, 9500 évesre becsült város, vagy a mesterségesnek gyanított Yonagumi-sziklaformáció. De nem kell ilyen messzire visszamennünk az időben, hiszen például a Németalföldön több tucat település tűnt el örökre a középkorban a be-betörő tenger miatt. A 20. században pedig immár nem a természet, hanem az azt megváltoztatni kívánó ember ítélte pusztulásra települések tucatjait, épületek ezreit. Ezekből válogattunk össze tízet, elpusztulásuk időrendi sorrendjében.
Szent Miklós templom, Kaljazin, Oroszország
Kaljazin a Volga 1917-es áradása idején, a háttérben a kolostor. Kép: Wikipédia
A Szent Miklós-templom harangtornya ma, a köré épített kis szigettel. Kép: Sergey Ashmarin, Wikipédia
A 15. században alapított kaljazini Makarjevszkij-kolostor számos értékes építészeti részlettel bővült az évszázadok során, mindaddig, amíg 1939-ben Sztálin el nem rendelte a Uglicsi-víztározó megépítését. A vízfelszín alá kerülő épületeket, így a kolostort is elbontották, a 18. század végén épített, későbarokk templomtorony kivételével, amely köré kis szigetet építettek – így a csónakázók akár ki is köthetnek. Az elsüllyedt kolostor egyetlen építészeti emléke a cári Oroszország építészeti szimbólumává vált. Manapság a kis szigeten rendszeresen tartanak istentiszteletet.
Javában készül Budapest új városfejlesztési koncepciója – csak legyen, aki végrehajtja. A Heti Válasz november 29-én rendezett urbanisztikai konferenciájának előadásait, beleértve Tarlós István főpolgármester köszöntőjét, az önkormányzati törvény és az állandó forráshiány miatti aggodalmak lengték be. Ettől függetlenül a városnak, pontosabban a Budapesti Közlekedési Központnak vannak rövid távú tervei; Vitézy Dávid például designmegállókkal és füvesített pályával csalná vissza az autósokat a kötött pályára a külső körúti villamoson.
Budapest zónarendszere (kék: belső zóna; narancs: átmeneti zóna; mustár: elővárosi zóna; zöld: hegyvidéki zóna; citrom: Duna menti zóna)
„Édes sutasággal adják elő, hogy semmi sem az, aminek látszik”, miközben „megkérdőjelezik az egységes fővárost” – Tarlós István szokásához híven a dolgok lényegébe vágva nyitotta meg a Heti Válasz harmadik urbanisztikai konferenciáját, az Új Városháza patinás épületében. A helyszín az üzenetközvetítéshez remek választás: miután a fővárosi közgyűlés ülései a Városháza utcába költöztek, Steindl Váci utcai neoreneszánsz remekét Pesti Imre budapesti kormánymegbízott (korábbi főpolgármester-helyettes) használja. Hogy rajta keresztül, vagy más úton eljutnak-e Tarlós István aggodalmai a miniszteri asztalokig, az persze kérdés; a főpolgármester mindenesetre bízik „a kormány és mindenekelőtt a miniszterelnök bölcs előrelátásában”.
Egy magyar származású építész, aki nélkül ma más lenne a Sziget Fesztivál, a focivébé és minden karácsonyi vásár. A Ludwig Múzeum aktuális kiállításán ismerkedhetünk meg a hatvan éve Franciaországban élő Yona Friedmannal, aki mindenkinél korábban megfogalmazta a mobil építészet és a csináld magad-mozgalom alapelveit, lábakra állított városokat tervezett és fenntartható fejlődésről beszélt a kőolaj-alapú energiafelhasználás fénykorában. Igaz, építeni nem épített szinte semmit.
Amikor leülünk a Friedman-féle mobil lakás nappalijában, a múzeumi térben szokatlanul grandiózus ville spatial építési állványzatán két, legalább nyolcvan éves, elegánsan felöltözött bácsi éppen a munkavédelmi sisakokat próbálgatja, majd elismerésre méltó módon úgy döntenek, hogy elindulnak felfelé a számtalan fémlépcsőn. A kiállítás fő installációjára csak sisakban mehetnek fel a látogatók, sőt, előtte alá kell írniuk, hogy saját felelősségükre lépnek rá az állványokra.
És miért? Hugh Grant, az állástalan építész történetéből kiderül.
Igazából Szerelem - BME Urbanisztika Msc
A Delhi és Mumbai között tervezett ipari folyosó részeként hét új nagyvárost építenek Indiában a következő évtizedekben, meglévő települések fejlesztésével. Az erre vonatkozó tervet a napokban fogadta el az ország kormánya, erős japán támogatással, a Környezetvédelmi Minisztérium aggodalmainak dacára.
Le kell-e bontani a Népstadiont? Szükség van-e távlatban az 5-ös Metróra? Mikor épüljön fel az Aquincumi híd? Lesz-e végre gyalogos híd a Belvárosban? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresték a tervezők a választ, miközben - civil kezdeményezésre - Budapest távlati, olimpiai perspektívájáról álmodoztak.
A Pennsylvania államban levő Hershey városka hivatalosan is a föld legédesebb helye jelzőt viseli. A várost Milton S. Hershey-ről, az amerikaiak nemzeti csokoládéjának megálmodójáról kapta a nevét, aki nemcsak a mindenki számára elérhető árú csokoládéról gondoskodott, hanem egy egész kis birodalom felépítéséről is.
Milton Hershey és a város sztorija nem mindennapi történet, mielőtt gazdag és Amerika-szerte népszerű gyárossá vált volna, bizony tíz évig folyamatosan becsődölt az ötleteivel. Az 1857-ben született, négy osztályt végzett Hershey iparinasként tanulta ki a cukrászatot, majd sok elbukás és felállás után egy karamellagyártó cég megalapításával végül 1886-ban elindult a siker útján. Amikor az már jól ment, gondolt egyet, és az akkor még delikátnak számító, éppen ezért kockázatos tejcsokoládé gyártása felé vette az irányt, eladta a karamellagyárat, és mostani, róla elnevezett város területére költözött. Választása nem volt véletlen: egyrészt a közelben született, másrészt Pennsylvania legtöbb tejfarmja itt található, márpedig a tejcsokoládéhoz tej kell, méghozzá sok.
A világ egyik legnagyobb építészirodája, a brit AECOM nyerte meg a Rio2016 Olimpiai Park rendezési tervének készítésére kiírt nemzetközi pályázatot. Ez annak fényében kevéssé meglepő, hogy a 2012-es londoni olimpiával kapcsolatban az AECOM már letudta ugyanezt a feladatot. Brazil modern építészet ide vagy oda, az ország történelmében egyébként ez volt az első nemzetközi építészeti tervpályázat.
Világszerte hajdani otthonok, középületek ezrei, egész települések százai állnak elnéptelenedve. Sorsukat ritkábban a természet, gyakrabban az emberi hibák vagy rosszakarat pecsételte meg: a szellemvárosok jellegzetes és tanulságos melléktermékei civilizációnknak - nem véletlenül ihlettek meg annyi művészt, írót és filmest. Tíz, építészetileg és történelmileg figyelemre méltó települést gyűjtöttünk össze, amelyek a 20. században néptelenedtek el és ma, 2011-ben önmaguk mementói.
A spanyol polgárháborúban lerombolt Belchite. Kép: kurtxio, Wikipédia
Miből lesz a szellemváros? Az emberiség történelmének évezredei során a városok elsősorban természeti katasztrófák vagy politikai viszályok, változások miatt néptelenedtek el – mint a Vezúv hamuja alá temetett Pompeji vagy Mezopotámia ősi, mára a feledés homályába süllyedt települései. Ezek az okok a fordulatos 20. században sem szűntek meg, de hozzájuk újabbak csatlakoztak. Számos egykori bánya- vagy iparvárost a technológia változása, a telepek kimerülése vagy a nyersanyag szükségtelenné válása miatt hagytak magára lakói. Másokat akár ezzel összefüggésben a környezetszennyezés tesz lakhatatlanná: a texasi Times Beach a dioxonszennyezés miatt, a pennsylvaniai Centralia viszont a földalatti kőszéntárókban dúló tűzvész okán vált lakhatatlanná.
