város

Kinek mit idéz fel az oroszlán szó? Narnia? Horoszkóp? Oroszlánszívű Richárd? Netán a középiskolai fiúöltöző szaga? Akár fővárosunk is eszünkbe juthatna; nem gondolnánk, de Budapest legalább annyira az oroszlánok városa, mint a fürdőké vagy a sárga villamosoké. Egy könnyű délutáni sétán egész csordányi fenevaddal találkozhatunk; némelyik még csak negyedszázada, mások viszont félezer éve kóborolnak a város utcáin. Vigyázat: a fényképezőgép nem ijeszti el őket!

A Várkert Bazár bejáratát őrző oroszlán

A Belső-Erzsébetváros iparos múltját bemutató cikkünk után Budapest oroszlánjaival folytatjuk tavaszi sétaajánló-sorozatunkat. Nagyjából negyven egészalakos oroszlán-ábrázolást gyűjtöttünk össze a főváros köztereiről és magánkertjeiből. A legtöbb esetben a fenevad a bátorság, az erény, a dicsőség jelképeként szerepel, az is előfordul, hogy már absztrakt, heraldikai szimbólumként - mint például a Reviczky utcai Károlyi-palota (a volt Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ) bejárata feletti címeren. De nem kevésszer az oroszlán puszta díszítőmotívum, alighanem több százat számolhatnánk össze Budapest utcáin olyanokból, akik kopogtatót tartanak a szájukban vagy munkásabb napjaikon vizet köpnek. Mi maradtunk a nagyobb példányoknál, és bár sétánk hosszúra nyúlt, szakaszokra bontva ajánljuk akár kisgyerekes családoknak is. 

A lisszaboni Tejo folyó partján hét kilométer hosszan húzódik az a bicikliút, ami az elmúlt években számos elismerést kapott a nemzetközi zsűritől, tájépítészeti és grafikai téren egyaránt. A terv a Global tájépítész iroda és a P-06 Atelier grafikai stúdió közös munkája.

Van egy kis holland település, Marnehuizen, ahol az élet korántsem csendes. A lakóházakat rendszeresen terroristák vagy emberrabló csoportok szállják meg, akik ellen a hadsereg erőit kell bevetni, de gyakran iderendelik a rendőröket és a tűzoltókat is, mivel mindennaposnak nevezhetőek a tűzvészek és a természeti katasztrófák. Hogy lehet itt kibírni az életet? Sehogy: közösség ugyanis nem létezik, Marnehuizent katonai gyakorlóbázisnak építették 2002-ben.

Csak a pálmák valódiak: a katonai gyakorlótelepnek épített kaliforniai Medina Wasl 

Marnehuizen áltelepülésének jelenlegi képét és kiterjedését, több mint 120 épített objektummal, vasútállomással és vágánnyal, bankkal, élelmiszerbolttal és földalatti csatornahálózattal tíz éve nyerte el. Korábban is gyakorlótelep volt a helyén, de akkor még csak néhány, házat szimbolizáló betonfallal és gépkocsironcsokkal. A beruházás 14 millió euróba került, így viszont realisztikus környezetben tanulhatják a városi harcot a holland katonák – vagy a civilek, amikor ugyanis nincs kiképzés, akkor Marnehuizen látogatható. Ellentétben bizonyos katonai és hírszerzési objektumokkal, a gyakorlófalvaknál nem a rejtőzés, hanem a minél funkcionálisabb illúzió a cél; az épületegyüttes akkor felel meg igazán céljának, ha valóban hihető.

Az elsüllyedt települések évezredek óta izgatják az emberi fantáziát. Atlantisz legendáját látszólag alátámasztják az utóbbi években előkerült leletek, például az indiai Cambay-öbölben fellelt, 9500 évesre becsült város, vagy a mesterségesnek gyanított Yonagumi-sziklaformáció. De nem kell ilyen messzire visszamennünk az időben, hiszen például a Németalföldön több tucat település tűnt el örökre a középkorban a be-betörő tenger miatt. A 20. században pedig immár nem a természet, hanem az azt megváltoztatni kívánó ember ítélte pusztulásra települések tucatjait, épületek ezreit. Ezekből válogattunk össze tízet, elpusztulásuk időrendi sorrendjében.

Szent Miklós templom, Kaljazin, Oroszország

Kaljazin a Volga 1917-es áradása idején, a háttérben a kolostor. Kép: Wikipédia

A Szent Miklós-templom harangtornya ma, a köré épített kis szigettel. Kép: Sergey Ashmarin, Wikipédia

A 15. században alapított kaljazini Makarjevszkij-kolostor számos értékes építészeti részlettel bővült az évszázadok során, mindaddig, amíg 1939-ben Sztálin el nem rendelte a Uglicsi-víztározó megépítését. A vízfelszín alá kerülő épületeket, így a kolostort is elbontották, a 18. század végén épített, későbarokk templomtorony kivételével, amely köré kis szigetet építettek – így a csónakázók akár ki is köthetnek. Az elsüllyedt kolostor egyetlen építészeti emléke a cári Oroszország építészeti szimbólumává vált. Manapság a kis szigeten rendszeresen tartanak istentiszteletet.

Pavel Sidorenko, észt designer órái kettős funkciót látnak el: aprólékos kidolgozásukkal egyrészt felidézik kedvenc városainkat, másrészt anyagukkal azokat a régi szép időket, amikor még mp3 lejátszók helyett bakelit lemezekről hallgattuk a zenét.

Úgy tűnik, a világ nagyvárosai felismerték, hogy a közterek kialakítása kritikus a városlakók életminősége szempontjából, és az elmúlt években, évtizedekben számos nagyszabású köztérfejlesztési projektre találunk példát szerte a nagyvilágból. Hazai viszonylatban is különös jelentőséget kap a kérdés, hiszen az uniós forrásoknak köszönhetően a magyar települések is óriási lehetőségek előtt állnak e téren; számos ilyen  projekt zajlik vagy adták át a közelmúltban.

A trend ismeretében nem csoda, hogy napjainkban óriás piaci igény mutatkozik a köztérfejlesztés innovatív megoldásaira. Amint láthatjuk, ahhoz, hogy egy köztér jól működjön, nem elég, ha kicserélik rajta a díszburkolatot. A következőkben (a teljesség igénye nélkül) néhány innovatív ötletet mutatunk be utcai berendezési tárgyakra, leginkább a skandináv tájakról, amelyekkel komfortosabbá, élhetőbbé válnak a városi terek.

A Pennsylvania államban levő Hershey városka hivatalosan is a föld legédesebb helye jelzőt viseli. A várost Milton S. Hershey-ről, az amerikaiak nemzeti csokoládéjának megálmodójáról kapta a nevét, aki nemcsak a mindenki számára elérhető árú csokoládéról gondoskodott, hanem egy egész kis birodalom felépítéséről is.

Milton Hershey és a város sztorija nem mindennapi történet, mielőtt gazdag és Amerika-szerte népszerű gyárossá vált volna, bizony tíz évig folyamatosan becsődölt az ötleteivel. Az 1857-ben született, négy osztályt végzett Hershey iparinasként tanulta ki a cukrászatot, majd sok elbukás és felállás után egy karamellagyártó cég megalapításával végül 1886-ban elindult a siker útján. Amikor az már jól ment, gondolt egyet, és az akkor még delikátnak számító, éppen ezért kockázatos tejcsokoládé gyártása felé vette az irányt, eladta a karamellagyárat, és mostani, róla elnevezett város területére költözött. Választása nem volt véletlen: egyrészt a közelben született, másrészt Pennsylvania legtöbb tejfarmja itt található, márpedig a tejcsokoládéhoz tej kell, méghozzá sok.

Az idén 20 éves, független Szlovénia fővárosa, Ljubljana méltó úti célja lehet bármelyik hazai divatimádónak. Méltatlanul elhanyagolt szlovén szomszédaink az ország méretéhez képest rengeteg tehetséges divattervezővel és nagy múltú márkával büszkélkedhet. Következzék tehát egy divatközpontú bemutató Szlovénia fővárosáról!

Ljubljana és a divat; fotó: ulicnistil.com és Séllei Lilla

A szlovén főváros lakossága nem éri el a 300 ezer főt, maga a város sem mondható óriásinak és persze a belváros sem. Ahogyan nálunk is, úgy Ljubljanában is a legtöbb divattervező üzlete, showroomja és a gyűjtőhelyek is belvárosban találhatóak. Gyalogosan kényelmesen bejárható az egész. (Persze, ha még inkább át akarjuk érezni, milyen is Ljubljanában lenni, akkor inkább pattanjunk biciklire, ahogyan a legtöbb helyi teszi.)

Úgy tűnik, nemcsak a közbringák, de a „közautók” rendszere is növekvő népszerűségnek örvend a világ nagyvárosaiban. Ma már több mint 1000 városban választható a rugalmasan igénybe vehető opció, nemrég az osztrák főváros, Bécs jelentette be, hogy bővíteni kívánja az itt kiépített rendszert. A lépéssel az Osztrák Autóklub számításai szerint 10 000-rel lehetne csökkenteni a város életét terhelő személygépkocsik számát.

A carsharing, azaz autómegosztó rendszerek kialakítása rendkívül változatos lehet: a hatalmas, több városra kiterjedő és több százezer felhasználót tömörítő hálózatoktól az olyan megoldásig, ahol magánszemélyek bérbe adandó járgányaiból lehet válogathatni egy alkalmazás segítségével. Mindenképp ígéretes elképzelésről van szó, kérdés azonban, hogy hazai viszonyok között mindez mennyire lenne életképes. Utóbbival kapcsolatban Lovas Károlyt, a Magyar Autóklub Jármű Műszaki üzletágának igazgatóját faggattuk.

Világszerte hajdani otthonok, középületek ezrei, egész települések százai állnak elnéptelenedve. Sorsukat ritkábban a természet, gyakrabban az emberi hibák vagy rosszakarat pecsételte meg: a szellemvárosok jellegzetes és tanulságos melléktermékei civilizációnknak - nem véletlenül ihlettek meg annyi művészt, írót és filmest. Tíz, építészetileg és történelmileg figyelemre méltó települést gyűjtöttünk össze, amelyek a 20. században néptelenedtek el és ma, 2011-ben önmaguk mementói.

A spanyol polgárháborúban lerombolt Belchite. Kép: kurtxio, Wikipédia

Miből lesz a szellemváros? Az emberiség történelmének évezredei során a városok elsősorban természeti katasztrófák vagy politikai viszályok, változások miatt néptelenedtek el – mint a Vezúv hamuja alá temetett Pompeji vagy Mezopotámia ősi, mára a feledés homályába süllyedt települései. Ezek az okok a fordulatos 20. században sem szűntek meg, de hozzájuk újabbak csatlakoztak. Számos egykori bánya- vagy iparvárost a technológia változása, a telepek kimerülése vagy a nyersanyag szükségtelenné válása miatt hagytak magára lakói. Másokat akár ezzel összefüggésben a környezetszennyezés tesz lakhatatlanná: a texasi Times Beach a dioxonszennyezés miatt, a pennsylvaniai Centralia viszont a földalatti kőszéntárókban dúló tűzvész okán vált lakhatatlanná.