világkiállítás

A világkiállításokra mindig is jellemző volt, hogy a kiállítók extrémebbnél extrémebb pavilonokkal vonulnak fel. Az adott korszak művészi elvárásait tükröző, egyedi tervezésű épületek nemegyszer szenzációként jelentek meg a kiállítási területeken. Az első világkiállítást 1851-ben Londonban Viktória királynő nyitotta meg. A grandiózus, acélszerkezetű üvegépítményben megrendezett esemény, a Grand Exhibition nyitánya lett a 19. és 20. századi seregszemléknek. Paxton Hyde parkban felépített híres Kristálypalotáját, az eseménynek helyet adó építményt lebontották, és sajnos ez a sors várt nem egy későbbi, hasonló funkciójú épületre is, jóllehet építészetileg korszakuk kiemelkedő alkotásai közé tartoztak.

Az állami reprezentáció épületei sajátos, kísérletező tervezést jelentettek az építészeknek, ezért is figyelemre méltóak. Önálló kiállítási pavilonok felépítése csak a 19. század végén vált általánossá. Az építészeti tervezés mellett nem egyszer az installációk, a kiállítási bútorzat, valamint a kiállítási tárgyak elhelyezése is az építészek feladata volt.

Az új-zélandi pavilont csupa olcsó marketinganyaggal pakolták tele, az Államoké egy ideiglenes raktárépületre emlékeztet, a brit viszont a várakozásokkal ellentétben nem esett szét az első napokon. Ilyen aggályokkal és észrevételekkel fogadta a nemzetközi sajtó a május elsején nyitott shanghai világkiállítást, a nézőszám azonban az optimista kínai várakozásokat látszik igazolni: csak az első hétvégén több mint 400 ezren látogattak ki az EXPÓ-ra.

Jobbra az EXPO Axis, a háttérben Kína, balra a kultúra pavilonja. Kép: DvYang, flickr.com

Jobb Város – Jobb Élet. Ez a hivatalos jelmondata a 2010-es világkiállításnak, amely a világ metropoliszainak előrelátható fejlődésével és jobbá tételével hivatott foglalkozni. A valóságban az EXPO évtizedek óta látványtárként és vidámparkként működik, és a kínaiak minden idők legnagyobb ilyenjét hozták létre. Rekord az 5,28 négyzetkilométeres terület, a résztvevő 190 ország és félszáz nemzetközi szervezet száma, valamint a várt 70-100 milliós látogatószám is a május elsejétől október 31-ig látogatható világkiállításon.

Az Óriás katlanja elnevezésű, a Shanghai világkiállításra épülő finn pavilon már most élénk érdeklődésre tett szert. Az építményen, melyet nagyrészt Tikkurila festékekkel és bevonatokkal festettek-dekoráltak, az utolsó simításokat végzik, hogy a kiállítás megnyitására a pavilon teljes tökéletességben várja az érdeklődő látogatókat.

A földszint és a második emelet betonpadlóját fehérre festették. A fehér padló egyhangúságát 2-15 méter hosszú bronz és fekete színű halformák törik meg, amely formákat egy híres finn designer, Aimo Katajamäki tervezte. A halak felfestését a Kínai Művészeti és Design Akadémia 20 diákja végzi, akik előzőleg részt vettek egy Tikkurila festő-tréningen. A padlók legvégül három réteg lakk bevonatot kapnak, hogy ellen tudjanak állni a több millió látogató lépései által okozott mechanikai hatásnak. A padlódekoráció egy befagyott tavat hivatott utánozni, amely jégburkán át láthatók a tóban élő halak.

137 nap múlva nyit a shanghai EXPO, de az oroszok csak most tették nyilvánossá nemzeti pavilonjuk látványterveit. Az építmény önmagában érdekesnek tűnik, a hagyományos orosz népviseletből vett mintázatával azonban, figyelembe véve a világkiállítás többi, már bemutatott épületét, kissé elcsépelt lesz.

Már épül Kína hatalmas pavilonja a 2010-es shanghai világkiállításra. A minden eddiginél nagyobb, több mint öt négyzetkilométeres alapterületű világkiállításon a Föld 189 országa vesz részt, bemutatkozásukat a központi mottónak megfelelően a Jobb élet – jobb város tematika köré szervezve. Az ország tradicionális építészetét idéző kínai pavilon kiállítása a falvakból a városokba tartó migrációval foglalkozik, amely az ázsiai országban felgyorsult az elmúlt évtizedekben.

A kanadai kulturális minisztérium védett építészeti emlékké nyilvánította a 20. század egyik legkülönlegesebb és legismertebb lakókomplexumát, a montréali világkiállításra épült Habitat 67-et. A meghatározhatatlan körvonalú, játékkockákból összedobált halomra emlékeztető épület terve a mára világhírűvé vált Moshe Safdie fejéből pattant ki még egyetemi hallgató korában, és felépülte után, a hatvanas évek végén a moduláris építkezésben úttörőjeként méltatta a szaksajtó. Az építész szándéka ellenére ez a metódus nem terjedt el, a Habitat 67 egykor megfizethetőnek szánt lakásai pedig ma kifejezetten drágának számítanak.

Az 1967-es montreali világkiállítást a 20. század legsikeresebbjeként tartják számon. A 62 résztvevő nemzet és a több mint ötvenmillió vendég mellett ez a rendezvény tartja a napi látogatócsúcsot is: a nyitva tartás harmadik napján 569 ezer ember áramlott be az EXPO kapuin. (Magyarország az 1958-as brüsszeli siker ellenére Montréalban nem képviseltette magát.) Területe ma közparkként szolgálja Montréal lakóit; a megmaradt néhány építmény közül kiemelkedik Buckminster Fullernek az USA számára épített, úgynevezett Bioszféra-pavilonja, amely a szerkezetépítés magasiskolájaként azóta is ikonikus értékű.

Nemzetközi, neves zsűri választotta ki a 2010-es shanghai világkiállítás osztrák pavilonjának tervezőit, akik nevét munkájukkal egyetemben nemrég hozta nyilvánosságra Ausztria EXPO-irodája. A nyertes munkát a SPAN & Zeytinoglu készítette, mégpedig az ország gazdag zenei történelmének ihletésében, jóllehet ízig-vérig mai formában.

A látványtervek tanúsága szerint újabb remekbe szabott pavilonnal gyarapodik a 2010-es sanghaji EXPO. Hongkong építészei fényvisszaverő és áttetsző felületű, anyagtalannak és időtlennek tetsző kiállítóteret terveztek környezetbarát anyagok és technológiák felhasználásával.

Kína különleges közigazgatási területe, Makaó egyszerre archaikus és kortárs asszociációkat keltő pavilonjával emelkedik ki a 2010-es sanghaji EXPO kiállítói közül. A legnevesebb helyi építész, Carlos Marreiros a mitológiában szereplő jáde nyulat formázta meg játékos és környezetbarát mobil épületével.

Ötven éve zárult a brüsszeli Expo. A hidegháborús korszak első világkiállítása, alig másfél évvel az 1956-os szabadságharc eltiprása után, alkalmat nyújtott a magyarországi rezsimnek a külföld felé való bizonyításra. Kádár és kormánya habozás nélkül kihasználta a kockázatos lehetőséget, és többek közt Csontváryval és Bartókkal legitimálta saját hatalmát.

1958-ban Belgium már a második világkiállításnak adhatott otthont; és amíg az első, 1935-ös brüsszeli rendezvény 22 millió látogatót vonzott, a másodikra már több mint 41 millióan voltak kíváncsiak. De a világraszóló eseményt 1958. április 17-én Albert öccsével közösen megnyitó Baudouin király ezt még nem tudhatta. Azzal azonban jogosan büszkélkedhetett, hogy a második világháború először Brüsszelben sikerült egymás mellett, békésen bemutatkoznia a világot meghatározó két új hatalomnak: a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak.

Nem véletlen, hogy az Expo Lucien De Roeck tervezte logóján is a békegalamb szerepelt – pláne, hogy két erőszakos cselekmény: az 1956-os magyar szabadságharc leverése és a szuezi csatornánál történtek alapjaiban kérdőjelezték meg a brüsszeli világkiállítás életképességét. Az akkor már bő egy éve megkezdett munkák azonban folytatódtak a helyszínen, az 1935-ös elődrendezvény kibővített területén. A legnagyobb kihívást a jelképnek szánt Atomium felépítése jelentette.