vízparti fejlesztés

Európai vízparti fejlesztéseket bemutató túránk következő állomása Németországban található: az ország második legnagyobb városában, Hamburgban nemhogy egy új negyedet, hanem egyenesen az új belvárost hozták létre a kikötőnegyedben. Az új belváros gondolata az 1990-es évek elején született meg, tíz évvel később pedig, 2000-ben a város vezetése engedélyt adott HafenCity megvalósítására.

A 2. világháborút követően a várost csaknem teljesen újjá kellett építeni, ekkor számos modern épületet emeltek a belvárosban, majd később, a hetvenes évek környékén egyre inkább a kikötőterület fejlesztésére fordult a figyelem. Az 1990-es években, a Fal és a Vasfüggöny leomlása után Hamburg szerepe drámaian megváltozott az európai országok körében: az addigi Nyugat-Európa leginkább keletre eső városa hirtelen a kontinens központjába került, jelentősége Európa fejlődésével együtt nőtt.

Vízparti városok fejlesztését bemutató sorozatunk legújabb része az Amszterdam központjától néhány percre elhelyezkedő Eastern Docklands (Keleti Dokknegyed) kiépülését mutatja be. A terület a 19. század végén épült mesterséges szigetek létrehozásával. A kezdetekben hatalmas hajóforgalom kiindulópontja volt Kelet-Hollandia, Nyugat-India, Afrika és Amerika partjai felé.

A század közepére kiépült vasúti vonalaknak köszönhetően Európa számos nagyvárosával is közvetlen összeköttetésben állt, és Amszterdam központi pályaudvara is néhány percnyire van innen.

A víz és a város kapcsolatát vizsgáló sorozatunk első részében Dublint vettük górcső alá, most pedig a dán főváros példáját vizsgáljuk: hogyan válhat egy elhanyagolt vízparti terület a város életének fókuszpontjává. Koppenhága kikötőnegyede néhány év alatt ipari kikötőből és közlekedési csomópontból nagyszerű építészeti és városrendezési munkával a város kulturális és társadalmi központjává lépett elő. Ebben az átváltozásban legnagyobb szerepe a kikötőterület mentén elhelyezkedő kortárs építészeti projekteknek van, amelyek létrehozásával egyrészt erősítették a város kapcsolatát a hozzá tartozó természetes vizekkel, másrészt pedig még élhetőbb és élvezetesebb várossá varázsolták Koppenhágát.

Nem volt azonban ez mindig így: tizenöt évvel ezelőtt az öböl vize még olajtól, algáktól és ipari hulladékoktól volt szennyezett. 1995-ben 93 csatorna engedte elhasznált vizeit a Koppenhágai-öböl és a környező vízpartok területére!

Régóta napirenden van Budapesten a Duna-part hasznosításának témája, mégis, a főváros mintha hátat fordítana saját folyójának. Most következő cikksorozatunk néhány Budapesthez hasonló vízparti nagyváros újjáéledését mutatja be. A következő hetekben Dublin, Koppenhága és Hamburg vízparti területeinek revitalizációját mutatja be, majd zárásként foglalkozunk a budapesti Duna-parttal kapcsolatos elképzelésekkel is.

A dublini kikötők története a tizennyolcadik században kezdődik, amikor az első dublini kereskedők vastag kőfallal kerítették körül a Liffey-folyó torkolatát. A helyszín kiválasztása – egy nagy folyó közvetlen kijutással az Ír-tengerhez és a távolabb elhelyezkedő óceánokhoz – nagyban hozzájárult a kikötőterület dinamikus fejlődéséhez.