A lehetséges megoldások között van a végleges bezárás is – erősítette meg a fenntartó önkormányzat az arról keringő britanniai pletykákat, miszerint alig négy évvel a megnyitása után lakat kerülhet Will Alsop 55 millió fontba került, extravagáns kulturális központjára. A The Public „a közösségi művészeti centrumok Wembley-ének” indult, de hatalmas botrány lett belőle: nem elég, hogy sokkal többe került, mint amennyit szántak rá, de az elvárt funkciókat sem elégíti ki.
Az elmúlt másfél-két évtizedben új fogalom került be az építészeti közbeszédbe: a parazita-építészet. A gyűjtőnév olyan építményeket jelöl, amelyek a meglévő struktúrákra illeszkednek és azokból nyerik energiájukat, infrastrukturális alapjaikat – akárcsak a biológiai paraziták esetében. Az építészetben azonban ez a műfaj izgalmas kísérleti terep, ráadásul új lehetőségeket kínál a felesleges felületek: lapostetők, tűzfalak kihasználására.
A fogalom megalkotását legtöbbször a legtöbbször a német építész, Oswald Matthias Ungers nevével szokás összekötni. 1966-ban Ungers új alapfogalmak bevezetésére tett kísérletet: a Grossform olyan határozott, statikus építészeti keret vagy tér, amely az egyéni, informális és tervezetlen ötletek, azaz a parazita építészeti elemek gyűjtőmedencéje. Az utóbbi fogalom azóta jócskán átalakult, és konkrétabb jelentéstartalmat nyert. A parazitaépületek a működtetésükhöz szükséges energiát, infrastruktúrát meglévő épületekből nyerik, sőt, nem egy esetben az elhelyezésükre szolgáló tér az a gazdaépület része – így nyilvánvaló, hogy a gazdaház nélkül az ő létük is értelmét veszti. Stiláris vagy funkcionális értelemben azonban a parazitáknak egyáltalán nem kell kötődniük a meglévő épülethez, sőt: létük többnyire épp a meglévő használati módok bővítését jelenti. Ez szokatlan szabadságot is ad az építészeknek és formatervezőknek a paraziták tervezéséhez, hiszen az ideiglenes vagy legalábbis mobilis jelleg a hagyományos formáktól és anyagoktól eltérő megoldásokat kíván.
Mint azt sokan sejtették, porhintésnek bizonyult a nyugdíjba vonulásról és a festegetésről szóló bejelentés: a nemrég a világ legkreatívabb építészének választott Will Alsop saját stúdiójának feladása után egy korábbi konkurensnél, az RMJM építészirodánál folytatja munkáját. A világszerte ismert építésznek önálló részlege lesz a többek közt a Gazprom szentpétervári negyedét tervező brit irodán belül.
Mi az: úgy néz ki, mint egy fekete-magenta akvárium, 52 millió fontba került és bezárt, mielőtt megnyitották volna? A találós kérdést a londoni Design Museum igazgatója, Deyan Sudjic tette fel a Guardian hasábjain még 2006-ban, és rosszindulat ide vagy oda, minden pontja helytállt. A válasz, a The Public nevű közösségi-kulturális központ ugyanis valóban szokatlan külsejű és irdatlanul drága épületet kapott, ráadásul a költségek túllépése miatt két évig zárva állt. Az eredetileg tervezett nagy csinnadrattához képest csendben, szinte „fű alatt” nyitottak meg 2008 nyarán, a galéria pedig csak idén augusztus végén tárta ki kapuit.
Pedig a szándék megvolt: a The Public „a közösségi művészeti központok Wembley-jének” indult, a maga műfajában Európa legnagyobbjának. Hogy a helyszín a 130 ezres, jelentéktelen West Bromwich, a költségeket pedig közpénzből fedezik, eleinte nem zavart senkit. Európa innenső felén még a funkciót is nehézkes megértenünk: az 1960-as évek Amerikájából indult, és mára kontinensünk nyugati felét meghódító „community art” professzionális művészek és laikusok együttműködésén alapul, műfajilag pedig sokféle lehet a klasszikus képzőművészettől a médián át a zenéig és a színházig.
Meglepő épületegyüttessel szembesülhet, aki manapság a manchester-i New Inslington környékére téved. A gyors iramban fejlődő városnegyed legújabb látványossága egy olyan kilencemeletes, 142 lakásos tömb, amely a leginkább három egymásra pakolt, vaskos hasábburgonya-szálra emlékeztet. Innen kapta a nevét is: Chips.
A csatornaparti épület akár egy klasszikus nemzeti jelkép, a "fish and chips" kifigurázásaként is értelmezhető - ha pedig bárkinek merésznek tűnne ez a gondolat, hozzátennénk, hogy a tervező Will Alsop. Az a saját bevallása szerint a nőket, a dohányzást és az alkoholt igen kedvelő úriember, akit nemrég a világ legkreatívabb építészének választottak, és aki nem sokra rá bejelentette: nyugdíjba vonul. A Chips tehát, ha a máris töb felől cáfolt történet igaz, a legendás mester utolsó alkotásai közé tartozik - de akkor is figyelemre méltó, ha eltekintünk e körülménytől. A robusztus építmény annak az átfogó városrendezésnek az első megvalósult fázisa, amelyen 2002 óta dolgozott az építész, kanálisokat és növényekkel borított lankákat vizionálva a barnamezős területre.
Visszavonul saját irodájának igazgatásából és csupán tanácsadóként tevékenykedik majd Will Alsop. A bejelentést augusztus 5-én tette a 61 esztendős brit építész, akit nemrég a Fast Company a világ legkreatívabbjának választott a maga mesterségében. A nemrég Károly wales-i herceggel éles vitába keveredő Alsop a továbbiakban a festészettel kíván foglalkozni.
A precíz, és többnyire elfogulatlansággal sem vádolható toplistáiról ismert Fast Company ezúttal a világ tíz legkreatívabb építészét lajstromozta. A neveket illetően nagy meglepetés nem született, kivéve talán a legelsőt: az élre ugyanis a brit Will Alsop került, aki ugyan szinte a szürrealitásig meghökkentő épületeiről ismert, de nem szokás a sztárépítészek tucatnyi főt tartalmazó körében emlegetni. Az építész maga is meghökkent előkelő helyezésén.
Az átépítés alatt álló, a Temze felett ívelő hídszerkezetre terjeszkedő Blackfriars Station mellé kerülhet a neves Will Alsop luxusszállodája, amelyre nem kevesebb, mint 250 millió fontot szán a befektető. A nyolcvanmilliárd forintnyi összeget alighanem a kiemelkedően jó helyszín indokolja: a Cty-ben található telek közelében áll a Szent Pál-székesegyház, a folyó túloldalán pedig ott áll a város egyik legnépszerűbb látványossága, a Tate Modern.
Jóllehet a kiszivárogtatott hírek szerint Károly herceg holnapi ünnepi beszédével megtörni készül a jeget a brit építészkamarával, a RIBA-val, a szakma jelesei a demokrácia elveire hivatkozva a The Guardian hasábjain bojkottra szólítják fel kollégáikat. A trónörökös és a szervezet között negyedszázada mérgesedett el végletesen a viszony, amikor a kortárs architektúrát következetesen ellenző walesi herceg gennyes fekélynek nevezte a National Gallery bővítését.
Barcelonában ősszel másodszor rendezik meg a világ legnagyobb építészeti versenyét, a World Architecture Festivalt. A nagy sikerű tavalyi debütálás után idén a mai naptól, összesen 42 kategóriában lehet pályázni: elsősorban azok az alkotások esélyesek az elismerésre, amelyek az új világgazdaság viszonyrendszerében mutatják be az architektúra szerepét és kihívásait.
