yona friedman

Egy magyar származású építész, aki nélkül ma más lenne a Sziget Fesztivál, a focivébé és minden karácsonyi vásár. A Ludwig Múzeum aktuális kiállításán ismerkedhetünk meg a hatvan éve Franciaországban élő Yona Friedmannal, aki mindenkinél korábban megfogalmazta a mobil építészet és a csináld magad-mozgalom alapelveit, lábakra állított városokat tervezett és fenntartható fejlődésről beszélt a kőolaj-alapú energiafelhasználás fénykorában. Igaz, építeni nem épített szinte semmit.

Amikor leülünk a Friedman-féle mobil lakás nappalijában, a múzeumi térben szokatlanul grandiózus ville spatial építési állványzatán két, legalább nyolcvan éves, elegánsan felöltözött bácsi éppen a munkavédelmi sisakokat próbálgatja, majd elismerésre méltó módon úgy döntenek, hogy elindulnak felfelé a számtalan fémlépcsőn. A kiállítás fő installációjára csak sisakban mehetnek fel a látogatók, sőt, előtte alá kell írniuk, hogy saját felelősségükre lépnek rá az állványokra.

A Ludwig Múzeum különleges térélményt kínáló installációs környezetben mutatja be Yona Friedman, magyar származású építész és gondolkodó retrospektív kiállítását. Friedman városépítészeti vízióinak bemutatásához 20 tonna állványból terveztek installációkat a rendhagyó kiállítás megálmodói.

A Trafó és a Kortárs Építészeti Központ nemzetközi konferenciát rendez a legismertebb, külföldön élő magyar származású építész munkásságáról. A szimpózium célja nem csak az, hogy Magyarországon is felhívja a figyelmet erre Yona Friedman munkásságára, hanem hogy felidézze az építész koncepcióinak hatását és mai kapcsolódásait is. Az előadások angol nyelvűek, a konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!

Építész, teoretikus, vizuális művész, a huszadik század második felének kiemelkedő gondolkodója, építészek, urbanisták és képzőművészek atyamestere – akárhonnan is közelítünk, mindig hiányérzetünk támad, ha azt próbáljuk megfogalmazni, ki Yona Friedman. Nagyívű víziók a jövő városairól és egyszerű útmutatók, amelyek saját lakókörnyezetük alakítására ösztönzik a jelen városlakóit: Yona Friedman a random esztétika és az építészeti gondolkodás társadalmi beágyazottságának hirdetője.

A közismert történet szerint, amelyet többek közt Teller Ede örökített meg, a méretéhez képest oly sok neves tudóst adó Magyarország származékait nevezték marslakóknak Amerikában, a második világháború után. De nemcsak az atomkorszak laboratóriumai, vagy épp Hollywood fénykora köszönhet sokat néhány hazánkfiának: a magyar építészek is otthagyták kéznyomukat a világ számos táján. Tíz olyan mestert gyűjtöttünk össze, akik saját korukban nagy névre tettek szert, itthon azonban alig ismeri valaki őket - pedig lenne miért.

Épp az utóbbi szempont okán kihagytuk azokat a külföldön dolgozó magyar építészeket, akiket jól ismer a hazai közvélemény, mint a brit újjáépítésben vezető szerepet betöltő, és nevét akaratán kívül James Bond főellenségének kölcsönző Goldfinger Ernő, a Bauhaus-tanítványból világszerte ismert designerré lett Breuer Marcell, vagy Shanghai néhány évvel ezelőtt itthon is újrafelfedezett toronyépítője, Hugyecz László. Így is akad olyan az alábbiak között, akik a szakmában jól ismertek - a nagyközönség azonban keveset tudhat érdemeikről, hiszen munkásságuk szinte teljes egészében más országokhoz kötődik. A listát épp ezért érdemes és tanulságos végigböngészni.

A párizsi Afgán Kulturális Egyesület (Afghan Culture Association) a 86 éves, magyar születésű Yona Friedmant bízta meg az afgán kultúrát bemutató virtuális múzeum tervezésével, amely egyben a világ első ilyen létesítménye lesz. Az online múzeum, amelynek tervezési munkái idén ősszel kezdődnek, bemutatja majd az Afganisztán területén az ókortól napjainkig virágzó kultúrákat. A múzeum a buddhista Bamiyan barlangok virtuálisan megidézett másában kap helyet; a tálibok itt rombolták le 2002-ben az óriás Buddha-szobrokat.