z. halmágyi judit

Cikkünk első részében napjaink legfontosabb külföldi építésznőivel foglalkoztunk. Míg Zaha Hadid, Odile Decq vagy épp Kazuyo Sejima neve akár az építészet iránt érdeklődő hazai olvasónak is ismerős lehet, addig itthon nagyon kevés építésznő szerepel a sajtóban, jelenlétük a férfiakhoz képest voltaképpen virtuálisnak tekinthető, és alacsony arányuk is csak az elmúlt két-három évtizedben indult növekedésnek.

Pécsi Eszter, V. Pázmándi Margit, Z. Halmágyi Judit és Mináry Olga

A helyzetről sokat elárul, hogy Merényi Ferenc A magyar építészet története 1867-1967 című, 1970-ben megjelent könyvében a több mint félezer illusztráció és a hozzájuk kapcsolódó, ennél is több építésznév között mindössze 9 női név szerepel. Ha ezeknek a neveknek kicsit jobban utánanézünk, az magyarázatot kínál a helyzetre is. Egy részük, például Sasvári Edit vagy Kovács Zsuzsa alapvetően belsőépítészként dolgozott – utóbbi például az 1939-ben elkészült budapesti Mocca eszpresszóval szerepel a könyvben, és azt is megtudhatjuk róla, hogy a háború után gyógyszertárak típusberendezésével, illetve a kisméretű konyhák tömeggyártásra alkalmas berendezésének tervezésével foglalkozott. Más építésznők pályafutásáról már nevük is sokat elárul: a könyvben egy jól sikerült budapesti raktárépülettel szereplő Cs. Juhász Sára családnevének első fele nála komolyabb szakmai pályát befutó férjét, a templomépítészként komoly hírnévre szert tevő Csaba Lászlót takarja.

2011. február 9-én, szerdán 18 órakor nyílik az N&n galéria legújabb kiállítása, ZHJ Love Band címmel a Molnár Farkas és Gyarmathy Katalin teremben. A tárlat a Z. Halmágyi Judit koordinációjával 2001 óta működő építésziroda-hálózatot mutatja be.

Idén 20 esztendeje áll a Hotel Mercure Korona kettős épülete a budapesti Kálvin téren. Az évforduló azért arra nem indított, hogy önálló cikket szenteljünk a megkérdőjelezhető esztétikájú épületnek, viszont szétnéztünk a nagy átalakulásokat megélt, és ma is nagy átalakulások közepette álló téren.

A Kálvin tér a 19. század második felében.

Talán kevesen tudják, hogy a Kálvin tér valamikor a Széna tér névre hallgatott. Kialakulását az segítette elő, hogy itt volt a Mátyás-kori pesti városfal egyik kapuja, a Kecskeméti kapu, így több út is ide torkollott be az Alföld irányából. Az ide érkező szekereseknek pedig szénát is kellett adni - innen jött a tér első neve. (Később a szénapiacot Budára helyezték át, így a Széna tér átköltözött Budára, a pestit pedig a református templomhoz kötődően Kálvinról nevezték el a városegyesítés után.) Az 1794-96 között elbontott városkapu emlékét ma az aluljáróban őrzi egy 1983-as vörös mészkő dombormű - furcsa formája inadekvát asszociációkat is kelthet, pedig Illés Gyula alkotása természetesen az egykori kapura kíván utalni.

Már elérhető a www.mucsarnok.hu és a http://www.velenceibiennale.com/ oldalakon a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilon kiállítására és a kurátor (vagy produkciós vezető) megbízatására kiirt pályázat. A Magyarország legfontosabb nemzetközi építészeti bemutatkozását elbíráló idei zsűri tagjai: Boros Géza, Kálmán Ernő, Pásztor Erika, Polyák Levente, Skardelli György, Somlyódy Nóra és Z. Halmágyi Judit. A pályázati anyagok leadási határideje 2009. november 9., hétfő 12 óra.

Magyarország negyedik legnagyobb városa, Szeged mai egységes arculatát az 1879-es árvíznek „köszönheti”. A békés alföldi mezővárosból akkor ezután vált igazi gazdasági és kulturális központ, „Palotás város”. Az elmúlt évek három komolyabb beruházása, a Kárász utca – Klauzál tér utóbb nemzetközi díjjal elismert felújítása, az új egyetemi könyvtár és a hazai szecesszió élvonalába tartozó Reök-palota helyreállítása után Szegeden minden eddiginél nagyobb dobásra készülnek: a következő években európai uniós támogatással kitágítják a belvárost.

A szegedi belváros élhetővé tételének első konkrét lépése a város két, tán legjelentősebb közintézményt összekötő tengely gyalogosítása volt. A Városháza és a Szegedi Tudományegyetem főépülete közt futó Kárász utca és a hozzá kapcsolódó Klauzál tér új arculata hatalmast sikert aratott nemcsak a városlakók, de a szakértők körében is: 2003-ban Europa Nostra-díjjal jutalmazták. Időközben a Belváros más pontjain is megindultak a felújítások: az 1907-ben épült Reök-palota Regionális Összeművészeti Központtá alakítása mellett többek közt a Tisza Lajos körút egy részén.

Időről-időre fellángol a vita, hogy van-e létjogosultsága Budapesten a magasépületeknek. Legutóbb a Városháza Fórum tervei kapcsán merült fel újra a kérdés; a pályázatnyertes terven szereplő, nyomott arányú tornyot a tervező, Erick van Egeraat nyújtottabb formájúra, magasabbra alakította át. Az országos tervtanács július 30-án egyöntetű lelkesedéssel fogadta a tervező toronyjavaslatát. Még a viták fellángolása előtt fontos azonban tisztázni, hogy nem mindegy: épületről vagy nem épület funkciójú magasépítményről van-e szó. 

A Budapest látványáért aggódóknak egyelőre nincs mitől félniük:  toronyházak továbbra sem épülnek majd a fővárosban. Az Egeraat-terv és a készülő új budapesti városrendezési keretszabályzat (BVKSZ) viszont felveti, hogyan viszonyuljunk a függőleges építészeti hangsúlyozó elemekhez. Z. Halmágyi Judit építészt, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságának tagját kérdeztük, hogy mire számíthatunk e téren a jövőben.

Július elején nyithat meg az első medencehajó Budapesten: a Dunán ringatózó létesítményen a páratlan panoráma mellett bátran elmerülhetünk a medencék habjaiban is. Az nyugat-európai példák nyomán páratlanul sikeresnek ígérkező létesítmény nemcsak új közösségi helyszínt jelent a fővárosban, de végre kihasználja a páratlan helyszínben, a budapesti Duna-partban rejlő lehetőséget.

A város fejlesztésével, működésével kapcsolatos közbeszédben évtizedes téma Budapest és a Duna kapcsolatának erősítése. Bár a budai főgyűjtőcsatorna rekonstrukciója kapcsán élénk vita alakult ki az alsórakpart forgalommentesítéséről, esetleg zöldsávval történő bővítéséről, valódi áttörés nem történt. Annak ellenére, hogy az A38 kultúrhajó megnyitása, a két alkalmat megélt Budapest Plage, a Kopaszi-gát rehabilitációja, vagy a Közraktárak átépítéséből létrejövő CET hozzájárulhat a kapcsolat erősítéséhez, egységes koncepció helyett pusztán elszórt kezdeményezésekről szólnak a híradások.

Újabb terv látott napvilágot a Dísz téri volt Honvéd Főparancsnokság romjainak kulturális célú újjáhasznosítására. A tervek bemutatásának határideje, amíg a korábban megnyert 11 milliárd forintot az Európai Unió biztosítja az építkezésre, 2008. november 13., de a csúszás talán nem lesz végzetes. Egyelőre azoban nem tudni, hogy a kiemelt fejlesztések közül a legtöbb pénzt kapó Dísz téri épületegyüttesből lesz-e valaha valami.

A legújabb tervváltozatot a korábban többszörös pályázatgyőztes Kis Péter építészműterme Zoboki Gábor irodájának munkatársaival közösen készítette, akiket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Budavári Önkormányzat kérésére vontak be a munkába – írja az Építészfórum. Az immár sokadik változat elkészítésére azért volt szükség, mert a Budavári Önkormányzat a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács sokadik kérésére sem módosította a színvonalas beépítést lehetetlenné tevő kerületi szabályozási tervet (KSZT). A mostani variánssal szinte senki sem elégedett tökéletesen, derül ki Haba Péter beszámolójából a tervtanácsi ülésről, bár végül 9:4 arányban támogatták a tervet. A tanács tagjai egyre határozottabban támogatnák az épülettorzó eltávolítását, vagy legalábbis a ráépítés határozottabb elkülönülését. Emlékezetes azonban, hogy a legelső pályázatnyertes változat, a „lebegő rózsaszín tömb” épp emiatt nem nyerte el a kerületi vezetés tetszését.

Az Építészet Világnapja alkalmából október 6-án, a Művészetek Palotájában öt építész, illetve alkotóközösség vehette át az idei Pro Architectura díjakat, emellett ketten a Palóczi Antal díjat.

Bojár Iván András, Gunther Zsolt, Kádár Bálint, Z. Halmágyi Judit – négy, a 11. Velencei Építészeti Biennálét már megjárt szakembert kérdeztünk az idei kiállításról.

Megnyílt a 11. Építészeti Biennálé Velencében - Ön mit gondol az idei kiállításról? Mi a véleménye a magyar projektről és az Arany Oroszlán díjazottjairól?

Bojár Iván András építészetkritikus, városarculati tanácsnok:

„A lengyelek koncepciója valóban az egyik legkövetkezetesebb: pesszimista, de korántsem irreális módon mutatja meg, hogy a ma olyan diadalmasnak tűnő kortárs építészet idővel mivé válhat. Ráadásul a mindenki által használt photoshoppal dolgozik virtuóz módon. Hasonlóképp, a képzőművészeti jellege miatt tetszett az orosz pavilon alsó szintjén látható, organikus építészeti, szinte land-art installáció; de szellemesnek találtam a szociográfiai kísérletbe hajló, ezúttal közösen bemutatkozó csehszlovák projektet is.