A Kőbánya városközpontjától néhány utcányira nyíló, végeláthatalan középkori pincerendszerbe bejutni ma még kevesek kiváltsága. Az önkormányzat azonban azon dolgozik, hogy néhány éven belül ez legyen Budapest egyik új alközpontja; a 120 milliárdosra becsült fejlesztésről jelenleg a brit ingatlanszakma egyik nagyágyújával tárgyalnak. A területen Fecske Károly, a Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. igazgatója kalauzolt bennünket.
A mai X. kerület terméskövének kitermelésére IV. Béla király adott bányajogot. Az azóta kibányászott több millió köbméternyi könnyen faragható mészkőből épült fel Budapest épületeinek nagy része, a kövek után pedig üres terek maradtak a föld alatt: egy több mint húsz kilométer hosszú, 6-7 méter magas és ugyanilyen széles tárókból álló pincerendszer. A 19. századtól, a bányászat felhagyásával párhuzamosan ezt a szinte feltérképezhetetlen földalatti világot számos módon próbálták hasznosítani. Az új fénykor arra az időszakra tehető, amikor a felszínen, az alakuló kőbányai városközponttól pár méterre felépült a Dreher-sörgyár. Bár az 1800-as évek közepén már érleltek sört a pincékben, a lehetőséget a gyár zseniális alapítója, Dreher Antal kamatoztatta igazán, és a komló csíráztatására használva a tárókat megalapozta cégének legfőbb jövedelmi forrását. De folyt itt pezsgőgyártás, sőt, a második világháború alatt a 282 táró egy részében Messerschmitt-repülőgépeket szereltek össze – amíg a szövetségesek fel nem fedezték azt.






