zöldi péter

Budapest belvárosának a 70-es évekbeli metróépítések óta csaknem változatlan utcái-terei (sőt: főútvonalai) 35-40 év eltelte után egyre gyorsuló tempóban kívánják behozni a lemeradást, amely nemcsak a konkurens közép-európai városokhoz, de saját potenciáljukhoz képest is egyre szembetűnőbbé válik. Az egymás nyakára hágó projektek közül az első fecskének, a jól beazonosítható, ütős „Főutca”-névre hallgató közterületi rehabilitációnak a közepén maradt azonban egy fájó pont, ahol a közérdeknek álcázott közlekedésszervezési kérdések egyelőre derékba törték a fejlesztés lendületét. A Belvárost 2x3 sávban, kelet-nyugati irányban szétvágó, agglomerációs jelentőségű közúti csatornának továbbra is abszolút elsőbbsége van a Kecskeméti utca – Petőfi Sándor utcai helyi, városi jelentőségű vonallal szemben.

Jelenleg egyre hangosabb a sajtó a Ferenciek tere átépítésétől, de a hírekben a tények vágyakkal keverednek, a rövid- és hosszú távú intézkedések közötti fontos különbség elsikkad. Nézzük tehát meg, pontosan milyen műszaki, forgalomtechnikai és városépítészeti vonatkozásai vannak a tervezett beavatkozásnak, mindez mit kínál és milyen áron?

Van Budapesten egy tér, ami abszolút centrális elhelyezkedése ellenére évtizedek óta periféria. „Tér” helyett persze jogosabb lenne a „térség” kifejezést használni, hiszen a Március 15. térnek semmiféle olyan attribútuma nincsen, ami miatt városi térként működne, hiába terül el az Erzsébet-híd pesti lábánál. Nem szegélyezik nagy közönségforgalmú helyek, nem torkollanak bele nyüzsgő városi utcák, még az egyszál Váci utca is egy háztömbnyire húz el – a szó szoros értelmében – a háta mögött.

Ez egy lerakodóhely, félbetört szándékok, tervek és épületek depója, ahol minden véget ér, anélkül, hogy összekapcsolódna. A Ferenciek teréről nagy reményekkel induló Kígyó utcán egy hatalmas boltív után ki lehet esni az ürességbe, ahol a gyepbe süllyesztett mészkőcsíkok esetlegesen terjengő foltja a felfedezővel együtt töpreng, merre tovább. A Duna-korzó déli vége a közlekedéstervezés előírásai szerint sorvad el, az ideállított ivókút a korzó folytatásának hiányán nem segít, legfeljebb az egész megoldás kisszerűségét hangsúlyozza. Dél felől minden pesti rakpartok legfájóbbika, a Belgrád-rakpart csatlakozik a térhez, a valaha a nemzetközi hajókikötőhöz tartozó, mára kideríthetetlen státuszú, mindenesetre mozdíthatatlannak tűnő, dunai panorámás parkolólemezeivel. Halszálkában beálló turistabuszok homlokzatai, megfeketedett, vasbeton szerkezetű felüljáró egészítik ki a térberendezést.

Hamarosan elkészül a Károly körút átépítése az Astoria és az Erzsébet tér között. Ezzel befejeződik a Kiskörút megújításának évek óta tartó folyamata, amely részben a 4-es metró tereprendezéséhez, részben a tavaly befejezett Új főutcához is kapcsolódott. A munkát tervezőként a 2006-os Budapest Szíve ötletpályázatot megnyerő M-Teampannon építésziroda jegyzi. Az alábbiakban a tervezőcsapat tagja, Zöldi Péter reflexiói olvashatóak a hamarosan lezáruló építkezéssel kapcsolatban.

Előzmények, koncepció

Deák tér – Károly körút. Ez a párosítás valószínűleg minden budapestiben összekapcsolódik a kétszer megszámlálhatatlan forgalmi sávval, a gyalogosjelzőlámpa vörös jelzése miatti járdaszigeten ácsorgással, az Anker-ház kissé komikusan konzolokra ültetett komplett görög templomával, egyébként pedig a vigasztalan, végeláthatatlan sivárság városképi emlékeivel. Érthető volt hát a Főváros törekvése, hogy a Kiskörút e szakasza a 4-es metróhoz kapcsolódó kiskörúti rekonstrukcióhoz csatlakozva, de önálló projekt keretében újuljon meg.

Az elmúlt hetekben mindenki észrevehette, hogy valami készül a Deák téren: modern fényoszlopokra cserélték le a tér megviselt gömblámpáit. A háttérben ennél jóval komolyabb munka folyik: az Astoriától egészen a Gödörig átalakulna a városkép, többek közt új vertikális jellel a puritán Deák tér közepén, és nyírott fasorral a Városháza Fórum homlokzata előtt.

A négymilliárd forintba kerülő fejlesztés regionális operatív program keretében, uniós támogatással kezdődne meg 2013-ig. Csakúgy, mint a Roosevelt tér vagy a Március 15. tér átépítése, amelyeken a Deák térhez hasonlóan a Város-Teampannon építésziroda dolgozik. A műhely, amely a Belváros új főutcájának jelenleg is zajló, 2010 tavaszára elkészülő építését irányítja, a 2006-os Budapest Szíve pályázaton nyerte el a feladatot.

A tervek szerint röpke egy év alatt, 5,5 milliárd forintért elkészül az V. kerületet átszelő csillapított forgalmú folyosó, amelyet Budapest új főutcájaként emleget a Rogán Antal vezette önkormányzat. Ekkora léptékű munkára évtizedek óta nem volt példa a Belvárosban. Az alig három kilométeres utcafolyosót autópályaárban mérik, így joggal reménykedhetünk abban, hogy minden a megfelelő minőségben készül. Vagy mégsem? Az első fotók tanúsága alapján az új főutcára szánt utcabútorok inkább illenének egy benzinkút mellé – azaz cseppet sem méltóak a jelképes erejűnek szánt beruházáshoz.

A vészharangot a Városjáró bloggere kongatta meg, miután napvilágot láttak a Budapest új főutcájára szánt kandeláber mintadarabjáról készült első fényképek. A semmitmondó formájú, bár kétségtelenül kortalan lámpa a modern, mai vonal mellett állást foglaló építésziroda és az azt elutasító örökségvédelem csatájának középszerű végeredménye. Ez a középút azonban nem arany, sokkal inkább olyan kínos kompromisszum, amely nemcsak mindkét félre rossz fényt vet, de hosszú távon sem kifizetődő.